Ezen a honlapon a Bács-Kiskun megyei földrajzinév-gyűjtés kéziratban maradt adatait tesszük közzé, kiegészítve más adattárakból származó helynévadatokkal. A helynévgyűjtés történetéről itt olvashat bővebben…
Előzmények
A honlap célja a kéziratban és torzóban maradt Bács-Kiskun megyei földrajzinév-gyűjtés adatbázis-formában történő közzététele. Az adattár összeállítása és a honlap létrehozása a Bolyai János kutatási ösztöndíj (BO/00459) támogatásával valósult meg
A helynevek kiemelten fontos forrásai több tudománynak, elsősorban a nyelvészetnek, történettudománynak és természetesen a névtannak; de a földrajznak vagy a régészetnek is. A magyar helynevek rendszerezett összegyűjtésére és kiadására vonatkozó szándék a korai kísérletek után az 1960-as, ’70-es, ’80-as években valóságos mozgalommá érett, és jelentős eredményeket hozott. Végh József, Ördög Ferenc és a Nyelvtudományi Intézet szakmai felügyeletével helyi megbízottak és önkéntesek gyűjtötték az élő nyelvhasználatban fellelhető földrajzi neveket és sorra jelentek meg az egyes megyék, járások anyagát összefoglaló közlemények. Az 1990-es évekre a korábbi lendület megtört, és már csak kisebb számban, a korábbiaktól eltérő struktúrával jelentek meg efféle kiadványok (bővebben lásd: HOFFMANN 2003:57¬–79.). A 2010-es évektől indult el a Magyar Nemzeti Helynévtár kutatási projektje, amely a kiadott helynévgyűjtések egységes adatbázisba formálását és digitális közlését, valamint a „fehér foltok” eltüntetését, vagyis újabb helynévgyűjtések készítését tűzte ki céljául (lásd: http://mnh.unideb.hu/).
Sajnálatos módon a Bács-Kiskun megyei földrajzi nevek egykor nagy erőkkel végzett gyűjtéséből a kézzelfogható eredmények egy része megsemmisült, elveszett, más része pedig különféle intézmények irattáraiban szétszóródva várt feldolgozásra. A helynévgyűjtő mozgalom Bács-Kiskun megyében 1975-76-ban szerveződött meg, és a gyűjtés Bognár András irányításával zajlott a következő években. 1978-ban már a gyűjtőmunka közeli lezárulása alkalmából szerveztek tudományos tanácskozást a munkálatok vezetői, az előadásokat megjelentető kötetben, 1982-ben már az adatok ellenőrzéséről, kiadásra való előkészítéséről olvashatunk (BOGNÁR szerk. 1982). A munka azonban a tervezettnél lassabban haladt, és Bognár András 1989-es váratlan halála után végleg elakadt. A kéziratos anyagok egy része tisztázatlan körülmények között eltűnt, más része Rónai Béla névkutatóhoz, Pécsre került. Egy 1993-as állapotfelmérés után a megye helynévanyaga járásonként szétbontva került járási felelősökhöz, de ezek közül csak Kiskunfélegyháza és környékének földrajzi nevei jelentek meg 1997-ben (FEKETE szerk. 1997). A 2010-es évekre a negyedszázaddal korábbi áttekintésnél is kevesebb kézirat maradt fönn; jó részük végleg elveszett, a fellelhető gyűjtések pedig különféle feldolgozottsági szinten (gyűjtőlapokon vagy már végleges cédulákon, térképekkel vagy anélkül) magánszemélyeknél és közgyűjtemények irattáraiban bújtak meg.
A publikálás hagyományos formáit az anyag töredékessége (egyelőre) nem teszi lehetővé, viszont a közzététel szükségességét indokolja, hogy az egykori élőnyelvi gyűjtések számtalan ma már pótolhatatlan adatot tartalmaznak egy-egy település nyelvhasználatára, névkincsére, nevekhez fűződő hagyományaira, régészeti-kulturális örökségére vonatkozóan. A gyűjtések óta eltelt több mint három évtized azonban alaposan átformálta a szóban forgó táj épített és természeti környezetét, megváltoztatta az élő névanyagot is. Ezért az itt olvasható adatok többsége az adott kor (1970-80-as évek) élő névhasználatában meglévő helyneveket tükrözi, nem tekinthető ma is érvényes, vagy normatív helynévrendszernek. Ahol lehetséges volt, az adattárat írott forrásokból (térképek, névtárak) egészítettük ki, és igyekeztük összekapcsolni a hajdani beszélt nyelvi névalakokat a ma is használt sztenderd névváltozatokkal. A számítógépes, online közzététel lehetőséget biztosít arra, hogy töredékessége ellenére is hatalmas adattárat a későbbiekben is javítsuk, kiegészítsük, és a jelenkori helynévgyűjtések bázisává tegyük. A Magyar Nemzeti Helynévtárral való formai, szerkezeti kompatibilitás pedig biztosíték arra, hogy ez az anyag is bekerülhessen az össznemzeti helynévgyűjteménybe, és egyben a hazai helynévkutatás vérkeringésébe.
Az adattár áttekintése
A fennmaradt kéziratos anyagok felkutatása és feldolgozása 2017-ben kezdődött el. Bizonyos dokumentumok a kecskeméti megyei könyvtárban, egyes települések gyűjtőlapjai, cédulái és térképvázlatai korábbi kutatóknál, néhány falu adatlapjai a Nyelvtudományi Intézetben, és a legtöbb település gyűjtése a kalocsai Viski Károly Múzeumban őrződött meg. A megye településeinek körülbelül egyharmadából (különösen a kecskeméti, kunszentmiklósi és bajai járásból) nem maradt fenn semmiféle dokumentum – pedig bizonyos településekről (pl. a nagy határú Kecskemétről) bizonyítható, hogy készült fáradtságos terepmunkával adatfelvétel.
Csak néhány helység gyűjtése jutott el a kiadásra előkészített, gépiratos formáig, a legtöbb településről csak az eredeti, szerkesztetlen gyűjtőlapok, vagy a már részben megszerkesztett cédulák maradtak fenn. Mivel az ország legnagyobb megyéjéről, 119 településről van szó, így is hatalmas terület, közel 40 000 névadat került be a létrehozott adatbázisba.
Mivel az esetek legnagyobb részében nem közlésre előkészített kéziratokról, hanem sokszor nehezen olvasható, beazonosítható jegyzetlapokról – van szó, a feldolgozás nem puszta adatbevitelt, hanem más forrásokkal (leginkább térképekkel) való folyamatos párhuzamos vizsgálatot is igényelt. Egy-egy település feldolgozásával párhuzamosan a fontosabb térképek névanyagát is áttekintettük, és igyekeztünk felkutatni az adott helységből megjelentetett vagy kéziratos egyéb névgyűjtések állományát is. A helynévgyűjtések adattárba rendezésével együtt a legfontosabb történeti adatok (mint Pesty Frigyes 1864-es gyűjtése) kijegyzetelését is elvégeztük az adott települések esetében.
Feldolgozás, lokalizálás
Az adatok rögzítését – a későbbi integrálhatóság érdekében – a Magyar Nemzeti Helynévtár struktúrájának megfelelő számítógépes adatbázisban végeztük (lásd: http://mna.unideb.hu/hatterinformaciok/mnhmezoszerkezet.pdf). Ennek a struktúrának a középpontjában a név, és nem a denotátum áll. Minden név külön rekordot kap, a névváltozatok egymáshoz tartozását és lokalizálását az objektumok sorszáma biztosítja. A különféle elkülönített mezők (nyelviség, források, denotátumfajta, objektuminformációk stb.) jól szolgálják majd a jövőben a részletes, több szempontú keresést a digitális adatbázisban. Ezenkívül az adattár alapja lehet egy szócikkes elrendezésű helynévgyűjteménynek. Az összegyűlt névanyag arányai jól mutatják, hogy kettős publikálás: a teljességre törekvő online és a legfontosabb helynevekre koncentráló, könyv formájú közreadás válhat leginkább a névkutatás és a társtudományok hasznára a jövőben.
Az élőnyelvi gyűjtések során térképvázlatok is készültek, amelyeken a gyűjtők számokkal jelölték a megnevezett objektumokat. Sajnos az 1977–78 körül gyűjtött anyagok mintegy 35 százaléka esetében sajnos nem, vagy hibás változatban őrződött meg az efféle térképvázlat. (Ez utóbbi esetben olyan átszámozás is készült, amely később elkallódott, tehát a térkép számozása és a gyűjtőlapok számozása nem egyezik.) A felhasználható kéziratos térképeket digitalizáltuk, és a georeferálási munkát a kecskeméti Katona József Múzeum munkatársaival együttműködve megkezdtük. A térképi fogódzó nélküli adatok esetében – amennyiben ez lehetséges volt – kataszteri és topográfiai térképeket használtunk a pontosabb lokalizáláshoz. Az egyenlőre lokalizálhatatlan nevek esetében egy településszintű lokalizációs mezőt hoztunk létre az adatbázisban, amely pontos helymeghatározásra ugyan nem, viszont áttekintő (pl. névföldrajzi – pl. egy-egy szó, névtípus megyén belüli eloszlását mutató) térképek létrehozására alkalmassá teszi ezeket az objektumokat is.
Jövőbeli tervek
A teljes megye hiánytalan élőnyelvi anyagának összeállítása hatalmas új terepmunkát igényelne, részben a fehér foltként maradt települések esetében, részben a korábban gyűjtött aktualizálása miatt. Reményeink szerint egy efféle gyűjtéshez kiváló alapot biztosít majd ez a digitális helynévtár, és a jelenkori névállapot integrálásával nyomtatott, szótári formában is megjelenhet a közeljövőben.
Irodalom
Bognár András szerk. (1982), Névtudományi tanácskozás Kalocsán. 1978. július 27. Magyar Névtani Dolgozatok 25.
Bognár András szerk. (1984), Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések. Kiadja a Pest megyei Művelődési központ és Könyvtár. Szentendre.
Kuczy Károly (1980), A Kalocsa környéki földrajzi nevek vizsgálata. Kalocsai Múzeumi Dolgozatok 3. Kalocsa.
Fekete János szerk. (1997), Bács-Kiskun megye földrajzi nevei I. Kiskunfélegyháza és környéke. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 210. Budapest.
Hoffmann István (2003), Magyar helynévkutatás 1958–2002. Debrecen
A honlap célja a kéziratban és torzóban maradt Bács-Kiskun megyei földrajzinév-gyűjtés adatbázis-formában történő közzététele. Az adattár összeállítása és a honlap létrehozása a Bolyai János kutatási ösztöndíj (BO/00459) támogatásával valósult meg
A helynevek kiemelten fontos forrásai több tudománynak, elsősorban a nyelvészetnek, történettudománynak és természetesen a névtannak; de a földrajznak vagy a régészetnek is. A magyar helynevek rendszerezett összegyűjtésére és kiadására vonatkozó szándék a korai kísérletek után az 1960-as, ’70-es, ’80-as években valóságos mozgalommá érett, és jelentős eredményeket hozott. Végh József, Ördög Ferenc és a Nyelvtudományi Intézet szakmai felügyeletével helyi megbízottak és önkéntesek gyűjtötték az élő nyelvhasználatban fellelhető földrajzi neveket és sorra jelentek meg az egyes megyék, járások anyagát összefoglaló közlemények. Az 1990-es évekre a korábbi lendület megtört, és már csak kisebb számban, a korábbiaktól eltérő struktúrával jelentek meg efféle kiadványok (bővebben lásd: HOFFMANN 2003:57¬–79.). A 2010-es évektől indult el a Magyar Nemzeti Helynévtár kutatási projektje, amely a kiadott helynévgyűjtések egységes adatbázisba formálását és digitális közlését, valamint a „fehér foltok” eltüntetését, vagyis újabb helynévgyűjtések készítését tűzte ki céljául (lásd: http://mnh.unideb.hu/).
Sajnálatos módon a Bács-Kiskun megyei földrajzi nevek egykor nagy erőkkel végzett gyűjtéséből a kézzelfogható eredmények egy része megsemmisült, elveszett, más része pedig különféle intézmények irattáraiban szétszóródva várt feldolgozásra. A helynévgyűjtő mozgalom Bács-Kiskun megyében 1975-76-ban szerveződött meg, és a gyűjtés Bognár András irányításával zajlott a következő években. 1978-ban már a gyűjtőmunka közeli lezárulása alkalmából szerveztek tudományos tanácskozást a munkálatok vezetői, az előadásokat megjelentető kötetben, 1982-ben már az adatok ellenőrzéséről, kiadásra való előkészítéséről olvashatunk (BOGNÁR szerk. 1982). A munka azonban a tervezettnél lassabban haladt, és Bognár András 1989-es váratlan halála után végleg elakadt. A kéziratos anyagok egy része tisztázatlan körülmények között eltűnt, más része Rónai Béla névkutatóhoz, Pécsre került. Egy 1993-as állapotfelmérés után a megye helynévanyaga járásonként szétbontva került járási felelősökhöz, de ezek közül csak Kiskunfélegyháza és környékének földrajzi nevei jelentek meg 1997-ben (FEKETE szerk. 1997). A 2010-es évekre a negyedszázaddal korábbi áttekintésnél is kevesebb kézirat maradt fönn; jó részük végleg elveszett, a fellelhető gyűjtések pedig különféle feldolgozottsági szinten (gyűjtőlapokon vagy már végleges cédulákon, térképekkel vagy anélkül) magánszemélyeknél és közgyűjtemények irattáraiban bújtak meg.
A publikálás hagyományos formáit az anyag töredékessége (egyelőre) nem teszi lehetővé, viszont a közzététel szükségességét indokolja, hogy az egykori élőnyelvi gyűjtések számtalan ma már pótolhatatlan adatot tartalmaznak egy-egy település nyelvhasználatára, névkincsére, nevekhez fűződő hagyományaira, régészeti-kulturális örökségére vonatkozóan. A gyűjtések óta eltelt több mint három évtized azonban alaposan átformálta a szóban forgó táj épített és természeti környezetét, megváltoztatta az élő névanyagot is. Ezért az itt olvasható adatok többsége az adott kor (1970-80-as évek) élő névhasználatában meglévő helyneveket tükrözi, nem tekinthető ma is érvényes, vagy normatív helynévrendszernek. Ahol lehetséges volt, az adattárat írott forrásokból (térképek, névtárak) egészítettük ki, és igyekeztük összekapcsolni a hajdani beszélt nyelvi névalakokat a ma is használt sztenderd névváltozatokkal. A számítógépes, online közzététel lehetőséget biztosít arra, hogy töredékessége ellenére is hatalmas adattárat a későbbiekben is javítsuk, kiegészítsük, és a jelenkori helynévgyűjtések bázisává tegyük. A Magyar Nemzeti Helynévtárral való formai, szerkezeti kompatibilitás pedig biztosíték arra, hogy ez az anyag is bekerülhessen az össznemzeti helynévgyűjteménybe, és egyben a hazai helynévkutatás vérkeringésébe.
Az adattár áttekintése
A fennmaradt kéziratos anyagok felkutatása és feldolgozása 2017-ben kezdődött el. Bizonyos dokumentumok a kecskeméti megyei könyvtárban, egyes települések gyűjtőlapjai, cédulái és térképvázlatai korábbi kutatóknál, néhány falu adatlapjai a Nyelvtudományi Intézetben, és a legtöbb település gyűjtése a kalocsai Viski Károly Múzeumban őrződött meg. A megye településeinek körülbelül egyharmadából (különösen a kecskeméti, kunszentmiklósi és bajai járásból) nem maradt fenn semmiféle dokumentum – pedig bizonyos településekről (pl. a nagy határú Kecskemétről) bizonyítható, hogy készült fáradtságos terepmunkával adatfelvétel.
Csak néhány helység gyűjtése jutott el a kiadásra előkészített, gépiratos formáig, a legtöbb településről csak az eredeti, szerkesztetlen gyűjtőlapok, vagy a már részben megszerkesztett cédulák maradtak fenn. Mivel az ország legnagyobb megyéjéről, 119 településről van szó, így is hatalmas terület, közel 40 000 névadat került be a létrehozott adatbázisba.
Mivel az esetek legnagyobb részében nem közlésre előkészített kéziratokról, hanem sokszor nehezen olvasható, beazonosítható jegyzetlapokról – van szó, a feldolgozás nem puszta adatbevitelt, hanem más forrásokkal (leginkább térképekkel) való folyamatos párhuzamos vizsgálatot is igényelt. Egy-egy település feldolgozásával párhuzamosan a fontosabb térképek névanyagát is áttekintettük, és igyekeztünk felkutatni az adott helységből megjelentetett vagy kéziratos egyéb névgyűjtések állományát is. A helynévgyűjtések adattárba rendezésével együtt a legfontosabb történeti adatok (mint Pesty Frigyes 1864-es gyűjtése) kijegyzetelését is elvégeztük az adott települések esetében.
Feldolgozás, lokalizálás
Az adatok rögzítését – a későbbi integrálhatóság érdekében – a Magyar Nemzeti Helynévtár struktúrájának megfelelő számítógépes adatbázisban végeztük (lásd: http://mna.unideb.hu/hatterinformaciok/mnhmezoszerkezet.pdf). Ennek a struktúrának a középpontjában a név, és nem a denotátum áll. Minden név külön rekordot kap, a névváltozatok egymáshoz tartozását és lokalizálását az objektumok sorszáma biztosítja. A különféle elkülönített mezők (nyelviség, források, denotátumfajta, objektuminformációk stb.) jól szolgálják majd a jövőben a részletes, több szempontú keresést a digitális adatbázisban. Ezenkívül az adattár alapja lehet egy szócikkes elrendezésű helynévgyűjteménynek. Az összegyűlt névanyag arányai jól mutatják, hogy kettős publikálás: a teljességre törekvő online és a legfontosabb helynevekre koncentráló, könyv formájú közreadás válhat leginkább a névkutatás és a társtudományok hasznára a jövőben.
Az élőnyelvi gyűjtések során térképvázlatok is készültek, amelyeken a gyűjtők számokkal jelölték a megnevezett objektumokat. Sajnos az 1977–78 körül gyűjtött anyagok mintegy 35 százaléka esetében sajnos nem, vagy hibás változatban őrződött meg az efféle térképvázlat. (Ez utóbbi esetben olyan átszámozás is készült, amely később elkallódott, tehát a térkép számozása és a gyűjtőlapok számozása nem egyezik.) A felhasználható kéziratos térképeket digitalizáltuk, és a georeferálási munkát a kecskeméti Katona József Múzeum munkatársaival együttműködve megkezdtük. A térképi fogódzó nélküli adatok esetében – amennyiben ez lehetséges volt – kataszteri és topográfiai térképeket használtunk a pontosabb lokalizáláshoz. Az egyenlőre lokalizálhatatlan nevek esetében egy településszintű lokalizációs mezőt hoztunk létre az adatbázisban, amely pontos helymeghatározásra ugyan nem, viszont áttekintő (pl. névföldrajzi – pl. egy-egy szó, névtípus megyén belüli eloszlását mutató) térképek létrehozására alkalmassá teszi ezeket az objektumokat is.
Jövőbeli tervek
A teljes megye hiánytalan élőnyelvi anyagának összeállítása hatalmas új terepmunkát igényelne, részben a fehér foltként maradt települések esetében, részben a korábban gyűjtött aktualizálása miatt. Reményeink szerint egy efféle gyűjtéshez kiváló alapot biztosít majd ez a digitális helynévtár, és a jelenkori névállapot integrálásával nyomtatott, szótári formában is megjelenhet a közeljövőben.
Irodalom
Bognár András szerk. (1982), Névtudományi tanácskozás Kalocsán. 1978. július 27. Magyar Névtani Dolgozatok 25.
Bognár András szerk. (1984), Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések. Kiadja a Pest megyei Művelődési központ és Könyvtár. Szentendre.
Kuczy Károly (1980), A Kalocsa környéki földrajzi nevek vizsgálata. Kalocsai Múzeumi Dolgozatok 3. Kalocsa.
Fekete János szerk. (1997), Bács-Kiskun megye földrajzi nevei I. Kiskunfélegyháza és környéke. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 210. Budapest.
Hoffmann István (2003), Magyar helynévkutatás 1958–2002. Debrecen